Szvorák Katalin: Emlékfoszlányok Illés Lajosról (2011.07.09.)

Szvorák Katalin: Emlékfoszlányok Illés Lajosról (2011.07.09.)

Bár nem vagyok a szavak embere – mint ahogyan Lajos se volt –, de az iránta való mélységes tisztelet, szeretet vezérel most engem. 
A mostani meghívás különleges öröm számomra, az egykori felvidékinek, az meg külön jelentősséggel bír a szívemben, hogy Illés Lajosra emlékezünk zenéjén keresztül. 
 

Amikor én még kislány voltam, tízévesen a '68-as táncdalfesztivált hallgattam lelkesen, amikor még Lajos is „kissrác volt…” Olyan hangot ütött meg az Illés, hogy odaát a Felvidéken is megtelt a magyar lélek vele. Népdalénekesként is fújtam a dalaikat, mert a zenéjük magyar volt és rólunk szólt. Ezért is volt óriási öröm és megtiszteltetés, amikor jóval később, személyesen is kapcsolatba kerültünk '95 tájékán. Lajos ekképpen nyilatkozott erről: „Kati volt a Magyar Ének című művem egyik főszereplője. Megragadott gyönyörű hangja, megéreztem, több van benne, mint amit eddig megismerhettünk”. Majd következett a Betlehem csillaga, ahol Mária szerepét kaptam. Sose volt számomra nehéz műveinek eléneklése, hiszen elég volt természetes önmagam megszólaltatása. Lajos is ilyen volt: minden sallangmentesen működött nála, így könnyű volt vele együttműködni.
 

Külön két albumot is készített számomra: a népdalátiratokból álló Válaszúton-t és a gyermekeknek szóló versmegzenésítéses Álomföldön-t. Nagyon jó érzés volt vele együtt alkotni, hiszen zsenialitása adott volt, a sebessége pedig hihetetlen. Napok alatt születtek meg zeneszámai. Mókás és viccelődős Lajos volt a stúdió parancsnoka és külön-külön minden szereplő növendékemet megölelte, megörvendeztette. A gyermeklemezről mindenki fújja a Talabér slágert, a Válaszútonról a csodás népdalfeldolgozások mellett a „ Miért hagytuk, hogy így legyen” című kakukktojást élveztem a legjobban. Féltve őrzött kincsként hosszú évekig dédelgettem a nemzetiszínű szalaggal átkötött sárga rózsacsokrát és mind a mai napig elevenen él bennem a Magyar ének erdélyi turnéjának néhány napja, amikor Énlakán vendégeskedtem Lajoséknál, ahol igazi felszabadult énjét élvezhettük. Együtt szedtük le a szomszéd házról azt a csodás feliratos tetőcserepet, mely a mai napig kandallónk peremét díszíti. Később elhozta hozzánk látogatóba atyai jóbarátját, az énlakai lelkészt, Dancs Lajost. Milyen jó érzés, hogy a vendégkönyvünk is megörökítette emléküket: „…Ahol a Firtos lova hátán még szunnyad a Gondviselés…” Majd holland barátait kalauzolta hozzánk, akikkel együtt múlattuk az időt pilisszentlászlói otthonunk udvarán. 
 
Szomorú volt elmenetele, de zenéje, emberi nagysága örökké él bennem, mint ahogy Szokolay Zoltán búcsúztató verse is: 
 
„Fenn ül már az égi kántor. 
Zúzos, jeges glóriája 
rácsúszik a homlokára, 
keze billentyűkön táncol, 
lába ráfagy a pedálra, 
de szemében öröm lángol, 
azzal tekint utoljára 
ránk, az itthagyott világra….” 
 
Biztos vagyok benne, hogy most is kíváncsian figyeli sorsunkat, kíséri énekeinket és Bálványoson is velünk lesz az égi kántor és „szemében öröm lángol”. 
 
 
Szvorák Kati hitvallása: 
 
Dalaimmal, énekeimmel is szolgálom a Kárpát-medencei közös hazát minden népével együtt, mert csak egymást tisztelve, segítve lehetünk igazán erősek ebben a régióban, mert az egész Kárpát-medence egy olyan csodálatos képződmény, ahol minden emberi lény egymás kölcsönhatására gazdagodott és bár különálló nemzetként, felekezetként élt, mégis egy közös kulturális-történelmi örökség nemes ötvözete. 
 
Hiszek a zene, a dal lélektől-lélekig ható gyógyító erejében. Tudom és érzem, hogy a zene, az ének képes a világot is jobbá tenni. 
 
 
A jövőben kívánok sok-sok apró mindennapi boldogságot, elérhető örömöt magamnak (és mindenkinek). Nagyon jó lenne minél több jót tenni, értéket felismerni, megismerni és továbbadni. Szeretnék megélni számos impresszionista naplementét, sok kora esti litániát, szeretnék gyönyörködni virágzó kankalinokban és rügyező vörösfenyőkben, tavasszal köszönteni az érkező partifecskét, férjemmel elbujdokolni a világ romlatlan szegleteiben, gyönyörködni a sarki fényben, sokat barangolni hegyekben-völgyekben, szeretnék minél többet olvasni, barátaimat bablevessel fogadni, de elsősorban szeretnék minél több unokát megölelni! 
 
 
Önéletrajz: 
 
Szvorák Katalin Losonc szülöttje, aki 1981-ben – akkor még határon túliként - megnyerte a Magyar Televízió Röpülj Páva versenyét. 
Azóta több mint 3000 koncertet adott 3 kontinens 33 országában. 
27. tematikus albumán az Isten és a természet kapcsolata jelenik meg a történelmi egyházak énekeiben. A Teremtés dicsérete múlt év őszén jelent meg. 
A sok-sok elismerés közül a Liszt-díj említhető, valamint a múlt évben kapott alternatív-Kossuth díj. Egyébként arra a legbüszkébb, hogy a 300 lelkes felvidéki Pinc falunak ő az egyetlen díszpolgára. 
 
Fontosabb díjai: 
- Liszt Ferenc-díj (2000) 
- Hungaroton-díj (2001) 
- Kodály Zoltán - díj (2002) 
- Pinc díszpolgára (2006) 
- Bartók Béla emlékdíj (2007) 
 
 

Forrás: http://tusvanyos.ro/index.php?cmd=cikk&id=00159