„Lassan érett meg benne az Isten felé fordulás” (Ulicza Tamás 2022. március 18.)

 

„Lassan érett meg benne az Isten felé fordulás”

Ma lenne nyolcvanéves Illés Lajos, a „Kossuth-díjas kántor”

Ulicza Tamás 2022. március 18.

Illés Lajos, az Illés együttes alapítója később Kisorosziban volt kántor, felesége, Makkai Lilla lelkész mellett. Ezzel a néhány sorral emlékezünk a híres zenészre, aki a színpadon és a templomban is megtalálta, hogyan segíthet zenéjével másoknak. A művész ma lenne nyolcvanéves.

Illés Lajos 1942. március 18-án született Budapesten. Édesapja szintén a Lajos nevet viselte, édesanyja Toldy Irén volt. Testvérével, Illés Károllyal már 1957-től zenéltek együtt, végül 1960-ban alapították meg az Illés együttest. A zenekar aranykorának az 1965 és 1973 közötti időszakát szokás tekinteni, amikor Bródy János, Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs mellett Pásztory Zoltán voltak Illés Lajos társai a zenélésben.

1973 és 1982 között a zenekar még új módon összeállt, de ezek után Illés Lajos egyre inkább a zeneszerzés felé fordult. 1988-ban jelent meg Kicsit keserű című szerzői albuma, ezen a dalait a rockzene olyan kiválóságai énekelték, mint Demjén Ferenc vagy Somló Tamás. Az album utolsó dalát „Ennyi?” címmel maga Illés Lajos játszotta el, a dal talán szimbolikusan jelzi is egy korszak végét. Sokan csak eddig ismerik a zenész életútját, pedig tovább is van. Mondjam még?

A REFORMÁTUS KÁNTOR

Első felesége, Makkai Lilla közben lelkész lett, aki mellé visszatérve hűségesen kísérte, akárhova vitte őket a szolgálat: Egerlövő, Tiszavalk, Mezőkövesd. Ahol nem volt kántor, ott ebben a minőségben segítette felesége szolgálatát.

Ezt időszakot Illés Lajos özvegye, Makkai Lilla úgy idézte fel az MTI-nek 2012-ben, hogy nem vetette fel őket a pénz, és abban az időben három-négy gyülekezetbe is eljártak istentiszteletet tartani, sokszor autóstoppal, mert nem volt saját kocsijuk.

Egerlövőn Illés Lajos birkákat tartott, de ez nem volt annyira jövedelmező, viszont egy 2003-as interjúban a Vas Népének azt mondta, „kicserélődött minden sejtje”, amíg a birkákkal foglalkozott, nagyon élvezte, bár az elején „nem nagyon tudta megkülönböztetni az állatok elejét és a végét”. A gyülekezetekben vállalt szolgálat közben őt ért lelki élmények ihlették egy református istentisztelet megzenésítésére. Ezt 1990-ben Egerlövőn írta, és 1991-ben mutattak be, Velünk az Isten címmel.

KISOROSZI ÉS A 90-ES ÉVEK

1992 pünkösdjén került a házaspár Kisorosziba: Makkai Lilla lelkész, Illés Lajos pedig kántor lett, mellette pedig a gyülekezet fiataljait tanította zongorázni. Sorsuk jobbra fordult, Illés Lajos pedig foglalkozhatott a zeneszerzéssel nemzete és hite, egyháza szolgálatában.

Egy 1994-es interjúban Illés Lajos úgy fogalmazott: az elmúlt évtizedek a legnagyobb kárt az emberek lelkében okozták, amit nagyon hosszú ideig tart majd helyrehozni. Ő mindenesetre igyekezett kivenni részét ebből a munkából.

Illés Lajos Egerlövőn

Illés Lajos életműve 1988-tól szorosan összekapcsolódott a határainkon túl élő magyarsággal is. A zenész a kilencvenes évek elején maga vitt élelmiszert és használt ruhaneműt Kárpátaljára egy kamionnal a huszti református egyház megsegítésére. Később aktívan közreműködött abban, hogy a Protestáns Ifjúsági Művészeti Misszió a Magyar Kultúráért Alapítvány több mint hatmillió forintot adományozott a szintén kárpátaljai, aknaszlatinai Bolyai János magyar nyelvű általános és középiskolának tornaterem építésére, a villany- és vízvezeték-, illetve a fűtési rendszer felújítására.

A házaspár sokat járt Erdélybe, Énlakán kis házuk volt. Illés Lajos 1994 és 1996 között a Magyar Ének, az énekelt magyar versekre írt háromrészes album több darabját is ott írta.

Pár évvel később az Új ember katolikus magazinnak azt mondta, a Magyar énekben irodalmunk hazafias verseiből válogatott, és ez politizálás valami mellett. „Azelőtt se mi voltunk valami ellen, hanem a hatalom volt ellene annak, amit a nemzet akart.”

1997-ben Szvorák Katalinnal még Válaszúton címmel egy népdalátiratokat tartalmazó albumot is készített, és ugyanebben az évben Álomföldön címmel gyerekeknek szóló verseket is feldolgoztak. Erdélyben készült a Tánclánc című lemez is, Majla Sándor verseiből.

KOSSUTH-DÍJ ÉS EGYHÁZI TÉMÁK

Illés Lajos 2000-ben az Illés-együttessel Kossuth-díjat kapott. Az egyik kisoroszi presbiter állítólag megjegyezte neki, hogy nem sok gyülekezetnek van Kossuth-díjas kántora.

Ebben az évben mutatták be a Magyar reformátusok IV. világtalálkozóján a Betlehem csillaga című művét, amelyet Utassy József költővel írtak. Illés Lajos erről az alkotásáról azt mondta egy interjúban: „mind jobban kezdett foglalkoztatni az ezredforduló és Jézus születésének 2000. évfordulója, annál is inkább, mivel amióta a Kisoroszi Református Egyházközség kántora vagyok, azóta egyetlen út létezik a számomra: a jézusi út, és ezt az élményemet akartam megosztani az ezredvégi közönséggel is.” Úgy gondolta, ez kimeríthetetlen téma, amiről kétezer év után is lehet újat mondani.

2003-ban a kisoroszi református templom építésének 200. évfordulójára írta a Te Deumot, amelyet az ottani gyülekezeti kórus adott elő a stúdiófelvételen. Ezt követte 2005-ben a Karácsonyi Te Deum, ám betegsége miatt a sorozat befejezetlen maradt, sosem készült el a Pünkösdi Te Deum.

Illés Lajost 2007. január 29-én érte a halál Budapesten. A betegségében otthon ápolt zenészt életének utolsó reggelén vitték vissza a kórházba, abban a reményben, hogy még tudnak segíteni rajta. Felesége zárta le a szemét, de utolsó pillanatig mellette volt három fia, Dávid, Áron és Bence is.

MAKKAI LILLA: NEM VOLT Ő PÁL APOSTOL

Illés Lajos özvegyét, Makkai Lilla nyugalmazott lelkészt éppen akkor értük el telefonon, amikor egy festés után a könyveket és Illés Lajos hagyatékát pakolgatta. „Most pakolom ki a Kossuth-díjat meg a tisztikeresztet, a kézírásos kottáit, CD-jeit”.

A kezébe került újságcikkek éppen aznap, amikben Illés Lajos már '94-95-ben egyszerűen, hitelesen mondta, hogy „én nemzeti keresztény világnézetű vagyok”, amit akkoriban azért még nem feltétlenül hirdettek az emberek. „Nem véletlen, hogy a magyar éneket a magyar nemzeti költészet gyöngyszemeiből hogyan válogatta össze, és micsoda sodrása van. Ha az ember egyben hallgatja az egészet, úgy érzi, csodálatos íve van, ami bemutatja a magyar hívő sorsot.”

Makkai Lilla elmondása szerint férje rendkívül népszerű volt a falubeliek között Kisorosziban. Megvallotta, hogy talán népszerűbb volt a gyülekezetben, mint ő maga. Megjegyezték róla a presbiterek: soha nem várta meg, hogy valaki köszönjön neki, hanem mindig mindenkinek előre köszönt. És ezt egy ilyen viszonylag zárt közösségben, mint egy falu, rendkívül tisztelik, főleg egy „gyüttmenttől”. Azóta is ott van az orgonánál a koszorúja, amit a halálakor a gyülekezet készíttetett, és a hívek adományaiból emlékplakettet készítettek a parókia falára. Illés Lajos egyébként Kisoroszi díszpolgára.

A nyugalmazott lelkész elmondta nekünk, hogy férje nem volt mindig hívő, de rátalált a hitre. „Vagy az Úristen talált őrá.” A 80-as évek végétől kezdődően Illés Lajos érezte, hogy változott az élete, változott a világlátása. „A maga módján komoly keresztyén ember volt. Vagy lett, mert amúgy eredetileg katolikusnak keresztelték.”

Amikor Illés Lajosról beszélnek, mindig az Illés zenekar kerül szóba, meg hogy Koncz Zsuzsa Illés Lajos szerzeményeit énekelte – mondta Makkai Lilla, és gyorsan hozzátette: ezek is nagyon jó slágerek és szép dalok, de össze sem lehet hasonlítani az 1988 utáni művekkel. A zenész életében nagy irányváltás történt, de ez nem hirtelen következett be. „Nem volt ő Pál apostol, akire az Úr Jézus rászólt a damaszkuszi úton, hogy ejnye-ejnye, Saul, mit csinálsz? Lassan érett meg benne ez a váltás.”

„Amikor a rossz döntéseknek olyan következményeik vannak, amelyek nagyon befolyásolják az életét, az egzisztenciáját, az alkotókedvét, a barátait, a családi életet, akkor az ember, akinek van egy kis önismerete, ráébred, hogy most váltani kell. Az Isten pedig mindig keresi az embert, csak az ember nem mindig veszi észre, sőt néha kikerüli az Istent. Illés Lajos egy idő után észrevette, hogy hoppá, keresnek” – mondta Makkai Lilla, a zenész özvegye.

Forrás: https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/lassan-erett-meg-benne-az-isten-fele-fordulas/?fbclid=IwAR21kTAybEgOb2d9JMVoZCb4S-bHyHgunasXuWGbf-NfSNapFYvQcOhSgwc

ILLÉS LAJOS újra hazatalált - Kései hitvallás (Írta: Sellei Andor)

 

A templom, ahol Illés Lajos kántorként szogálta az Istent 
(Fotó: Tarr Lara) 

Amint a kisoroszi református parókia árnyas udvarába lép a látogató, fülét megüti a békésen bóklászó birka bégetése. Arrébb két idős ember gereblyézi a fagyos avart, s a kérdésre csak úgy felelnek: „A tiszteletes úr és a felesége elmentek, de azonnal jönnek vissza." Tán ez a fura titulus magyarázza, hogy inkább vallomássá sikeredett a hajdanvolt legendás beatzenekar zongoristájának interjúja. Többször megszólaló, megírt embereknél nem ritka, hogy életük alkotó szakaszának derekán, az eltűnt idő fölidézése közben megvilágosodnak. Ezért olyanok e kései hitvallás mondat-darabkái, mint a konyhakőre szórt tükörcserepek: hol fényt, hol árnyékot vetnek.

Azóta illik rám a tiszteletes úr elnevezés, amióta feleségem a tiszteletes asszony. Öt éve. Elementáris erővel jött, és nagyon érdekesnek látom a megtérést. Ha mások nyilatkoznak róla, az ő szájukból furcsának és hihetetlennek tűnik. De csak addig olyan kínos, amíg valaki ezt meg nem éli. Amikor elhittem, egyik pillanatról a másikra lettem hívó ember. Előtte se voltam távol ettől, de nem éreztem, amit most. Olyan nyugalom szállt meg, amit nem tudok elmondani. Talán majd zenében megpróbálom. A reformátusok világtalálkozóján próbáltam elmondani, amit érzek abban a műben, amelyet erre az alkalomra írtam. A címe: Velünk az Isten. Ez olyan istentisztelet, amelyben a református liturgiát éneklik el az előadók. Tavaly nyár kellős közepén be is mutatták a margitszigeti nagyszínpadon. Készült belőle lemez, kazetta, de nagy felhajtás nem volt körülötte.
*
A zenélést akkor hagytam abba, amikor az Illés-együttes a '70-es évek elején feloszlott. Mindegy, mi volt utána, a többi már nem erről szól. Saját elhatározásaim következményeképpen sok mindent átéltem. Végül rájöttem, hogy vannak választási lehetőségek, de az igazi döntéseket nem én hozom. Valami irányítja az életemet. Mondhatnám azt is, hogy az Úristen, de nem szeretnék hittérítőként fellépni. Csak úgy magamban gondolkodom, így visszagondolva úgy érzem, engem szeret az Úristen.
*

Illés Lajos 

Azt a nyugodt és harmóniával teljes életet, amire mindig is vágytam, most kaptam meg. Sokat kellett rá várni, és ez csak annak jövend el, aki vágyik rá. Ez a harmónia óriási erőt is ad. Egyébként nem végleges állapot, nem egy halál előtti öt perc. Azelőtt eléggé depressziós voltam, ami a '80-as évek végének hangulatából is adódott. Nagyon kikészített, hogy az ország nem indul sefele. Meg úgy is látszott, olyan irányba fordulhat, ami borzasztó lenne a gyerekeinknek, unokáinknak is.
Végül is közéleti emberek voltunk annak idején, fiatalkorunkban. Ez a közéletiség, a szolgálati munka meghatározta a fiatalságunkat. Nagyon hiányzott, hogy több éven keresztül nem folytathattuk, mert nem adódott rá módunk. 1990 után kaptunk újra lehetőséget, és most sok erőm van ahhoz, hogy azt a közéletiséget, amit elvesztettem, tovább folytassam. De szerintem ezt kicsiben kell elkezdeni. Például: a kisoroszi református egyház most visszakapott két iskolát, amelyekben alapítványt tettünk. Művészeti kurzusokat indítunk fiataloknak, a régi magyar kultúra hagyományainak megőrzésére, meg a fiatal tehetségek pátyolgatására. Ezenkívül szeretnék az MDF-ben, mint alapító tag is, tevékenyen részt venni a '94-es választásokon. Nem mint képviselőjelölt, de amit tudok, megteszem, hogy az általam egyetlen lehetségesnek tartott út, a nemzeti-keresztény vonal '94 után is erős maradjon. Ezt a munkát is helyben kell elkezdeni, mindenkinek ott, ahol él, a legközelebbi barátaival, szomszédjaival és a gyerekekkel. De a gyerekeket nem politizálni, hanem mondjuk zenére tanítani, és kedvességre, szeretetre nevelni. Persze másfél év alatt ez nem érik be. De ha a mostani kormánykoalíció nem marad meg — amit nehezen tudok elképzelni —, akkor olyan fordulat következik, amelyről a gyerekeink is tudni fogják, hogy nem nekik való. És hogy nem nekünk való. 
*
Lakitelken, sajnos, nem voltam ott, de valami iszonyú nehéz úton-módon sikerült megtalálnom a Hitel című lapban a jelentkezési fölhívást. Akkor még a mezőkövesdi gyülekezetbe jártam. Nem volt veszélytelen, föl is voltunk készülve, láncot tartottunk fenn, hogy ha valakit elvittek volna, a felesége szól a másiknak, menjen a Bakonyba...
*
Persze, hogy veszélyben van a keresztény-nemzeti vonal. Vidéken élő ember lévén tudom, a hajdani kommunisták falun még ma is kemény megfélemlítésben tartják az embereket, különösen akkor látszik ez, amikor a téesz-átalakításoknál törvénytelenségek százait követik el. 
*
Az utóbbi négy év életem leghasznosabb és legszebb időszaka. Van olyan, amikor gondolataim támadnak, mind zenei, mind másfélék, és olyan is, amikor ezek nem jönnek, mert nincs is kedvem hozzá. Meg nem is forszírozom, csak leülök egy fa alá, és nézek bele a levegőbe. Az utóbbi négy évem viszont olyan volt, hogy mindig jönnek ötleteim. Gondolkozom, próbálom kitalálni, hogy mit kellene csinálni, és hogyan volna jó.
*
Nem vagyok prédikátor. Csak beszélgetek mindenkivel. Régebben ehhez nem volt kedvem, most viszont igen. Az egész országban egy nótát fújnak az emberek: régen jobb volt, megvették a malacot és az elég volt. Nagyon nehéz meggyőzni őket az ellenkezőjéről. Ehhez egyedül kevés vagyok, csak próbálkozom. Kellene hozzá egy rádió, egy televízió, egy rendes újság... Amennyit el tudok mondani, azt elmondom.
*
Az Úristen mindenről gondoskodik. Remélem arról is, hogy hatni tudjak a környezetemre. Ezt ő tudja. De nem vagyok mindennapos telefonkapcsolatban vele. Akkor nagyon egyszerű volna. Csak fölhívnám...
*
Három gyerekem van, meg két és fél unokám. Nagyfiam a Szabadság téri református egyház lelkipásztora. Általános iskola után a debreceni kollégiumban tanult, aztán pedig a pesti teológián végzett. A feleségem családjában ez nagy hagyomány. Lilla nagyapja Makkai Sándor erdélyi református püspök volt, könyveket is írogatott, például az Ördögszekér címűt meg ilyeneket. Édesapja a debreceni teológiának volt a történész professzora. A másik két gyermekem közül a kisebbik tizenegy éves, az idősebb pedig már a Fórum Szállóban dolgozik. Egyelőre még nem lépett lelkészi pályára, de még meggondolhatja magát. Az ember ezt sosem tudja biztosan.

Az az igazság, hogy az Illés zenekar megszűnése után kötelező eltűnés következett. Azt az időszakot minden szempontból ki kellett heverni, és észhez kellett térnem. Onnan folytatni nem lehetett, szükség volt egy kis tabula rasára. Ez nyolc-tíz évbe telt. Persze személyiségtől függ. Bródy Jancsi még most is naponta rohan két-háromszáz kilométerre pengetni, ő ebben találja meg az egyensúlyát.
*
Ha most lennék húszéves, lehet, hogy nem is érdekelne a zenélés. A mi időnknek megvolt az a pikantériája, hogy valami más is megbújt a zene mellett. Annak idején azért játszottunk. Ha most kezdeném, nem csinálnám pénzért. Sőt, azért is hagytam abba annak idején, mert a show-business vette át a szerepet. Akinek több pénze van, az jobb zenét csinál, akinek kevesebb, az meg nem érdekel senkit, mert nem tud reklámot szerezni, hiányzik a menedzselés. Itt azt mondtam, köszönöm, ez nem az én világom.
*
Örök életemben fővárosi ember voltam, ott születtem, ott éltem negyvenvalahány évet.
De aztán mégis rájöttem, nagyon jó vidéken élni, most már semmiképpen nem laknék a nagyvárosban. 
*
Makkai Lilla a második feleségem... bocsánat, a harmadik, illetve az első és a harmadik. Közben eltelt nyolc év, amikor nem voltunk együtt. Az sem tiszta, hogy miért mentem el. Egy kicsit elküldtek otthonról, aztán visszahívtak. Távollétemben Lilla elvégezte a teológiát. Ez is furcsa, tán nem is véletlen. Mert ha mellette maradok, biztosan nem ott végzett volna. Szépen ki volt számítva. Akkor mentem vissza, amikor pont egy hónapra rá papi vizsgát tett. Tőlem teljesen független erő vitt el onnan, és vitt újra vissza. A visszatérés nagyon egyszerűen hangzik, csak annyit kérdeztem: Visszajöhetek? Gyere! Ennyi volt.
*