A misztérium vonzásában
Huszonöt év bizony már zenetörténeti távlat: ennyi idő alatt akár remekműveket is könnyen feledésre ítélhet a hálátlan utókor. Bár elsősorban nem ezirányú munkáikról ismerjük őket, Illés Lajos és Vukán György egyaránt komoly mértékben járult hozzá a kortárs magyar
szakrális zenéhez. A negyedszázada bemutatott Velünk az Isten rockoratórium, illetve a Missa ad Dominum Jesum Christum misekompozíció nem csupán keletkezésének idejében, hanem szándékaiban és részben zenei megfogalmazásában is osztozik. Felidézésükkel egyúttal szerzőikre is emlékezünk.
Az együttesével egykor legendás sikereket elérő Illés Lajosnak a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozójára írt darabja csupán kezdetben tűnik szokatlan vállalkozásnak: a református istentisztelet rendjét hűen követő (szöveg és vers: Makkai Lilla, Makkai László), kórusra, szólistára és nagyzenekarra írt oratórium valójában a pályatársak hasonló hangütésű műveihez csatlakozik. A beatszerzők első generációjának klasszicizálódási törekvései ugyanis ebben az időszakban fordulnak termőre: ahogy a Tolcsvay testvérek Magyar miséje vagy Szörényi történelmi darabjai, a Velünk az Isten is a rock zenei köznyelvét igyekszik a klasszikus hagyományokkal ötvözni. Már a nyitány vezérkórusának fenséges dallama meggyőzi a hallgatót arról, hogy a nagyformákkal már korábban is próbálkozó szerző kivételes invencióval írta meg a művet; az élményt pedig Németh Zoltánszéles kifejezési skálán mozgó, gazdag hangszerelése fokozza. A dinamikus rockzenei futamok, a zaklatott ütemmutatójú énekbeszéd és a szövegek felfokozott, vallomásszerű személyessége rendre a darab legfőbb mondanivalóját hangsúlyozza: közel vinni a kortárs közönséghez az örömhírt. Varga Miklós a mű szólistájaként a zsoltáros őszinteségével perel a Mindenhatóval, a kórus pedig hol mennydörgő, hol diadalmas, hol intim hangvételű énekével felel rá. A tematikusan is egységes, fülbemászó dallamvilágú Velünk az Isten – akárcsak az alapjaként szolgáló református liturgia – a jézusi üzenet megszólító erejű, közösségi ünneplése.
Egészen más premisszából indul ki Vukán György Missa ad Dominum Jesum Christum című, Szent II. János Pál pápa magyarországi látogatására írt műve: míg Illés szintetizál és megszólít, Vukán lecsupaszít és visszanyúl a forrásokhoz. A klasszikus miseirodalom tekintélyes zenetörténeti súlyával megbirkózva – s abból több helyütt közvetlenül is merítve – tekintetét a katolikus liturgia gesztusaiban megnyilatkozó isteni misztérium felé fordítja. Az eredmény pedig egy első hallásra nehezen megközelíthető, ám rendkívüli értékeket rejtő kompozíció. Kortárs politonalitásba ágyazott, sokk-effektusok közé illesztett és szikár hangszerelésbe öltöztetett modális dallamok utalnak a gregorián ihletadó hatására, ettől teljesen függetlenül pedig üde spirituálék szólnak Isten örömhozó, szabadító erejéről. A két, markánsan elkülönülő zenei vonulat – a hozzájuk illeszkedő latin, magyar, illetve angol szöveggel együtt – egészen különös tételsort alkot, egyesülésük pedig az addig is sok izgalmat tartogató zenei anyag katartikus csúcspontja. A művet záró Agnus Dei megrendítő utazás testi szenvedésen, lelki küzdelmeken, zene- és eszmetörténeten át, középpontjában egy zseniálisan megalkotott dallammal, mely önmagában egyesíti az európai és az amerikai zene tradícióit. Az addig többnyire drámai zsoltár- és liturgikus szövegeket szavaló narrátor, Lukács Sándor utolsó szavai így egyetemes békekívánássá magasztosulnak.
Oratóriumával mind Illés, mind Vukán vérbeli kortárs zenét alkotott, ugyanakkor tisztelettudóan, igazi zeneművészként bántak a darabok forrásaként kezelt liturgikus anyaggal. S a puszta megzenésítésen túl a kornak is üzentek: mindkét elkészült műből kiérezhető a rendszerváltozás keltette új remények friss szele. Noha az illúziók negyedszázad után alaposan megfogyatkoztak, Illés Lajos Velünk az Isten-e és Vukán György Missája azonban ma is itt van velünk, hat ránk – ne hagyjuk, hogy feledésbe merüljenek.
(Illés Lajos: Velünk az Isten – Rockistentisztelet, Hungaroton, 44 perc, 1991)
(Vukán György: Missa ad Dominum Jesum Christum – II. János Pál pápa 1991. évi látogatásának tiszteletére, Creative Art Ensemble, 68 perc, 1991)
Paksa Balázs
(Megjelent: Új Ember, 2016. december)
2016. december 4. (vasárnap) 7:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése