(Nem kérdek) túl sokat - a Metronóm fesztivál után veszítettük el. A Hogyha egyszer majd című győztes dallal egy ideig még felszínen maradt az Illés-együttes, de aztán észrevétlenül eltűntek a popszínpadokról.
A kultúrházaktól megvonták a támogatást - mondja Illés Lajos - . csupán néhány zenekar léphetett fel. A mi anyagi lehetőségeinkkel nem bírtuk a felszerelési versenyt. Ennek ellenére a fesztivál után egy-két évig járogattunk a környező országokba, de aztán annyira elfogyott a pénzünk, hogy úgy döntöttem: vége a zenekarosdinak. Ezután zenét írtam a Görgey-féle Csongor és Tündéhez, majd a jogdíjakból és baráti kölcsönökből éltem.
- Milyen most a viszonyod a volt tagokkal?
- Szörényiékkel meglehetősen kimért viszonyban vagyok, az előbb említett “új” Illés tagság pedig teljesen eltűnt. A régiek közül egyedül Pásztory Zolival tartom a kapcsolatot, ő dobol a mostani lemezemen is. (Ez valószínűleg egy terv volt, de a felvételen végül Pálmai Zoltán dobolt - az oldalszerkesztő megjegyzése.)
- Váratlanul jött az albumod, semmi nem jelezte a visszatérésedet.
- Ez a lemez már hét éve érlelődött bennem, majd négy évig erőlködtem, hogy kiadja valaki. Nem sikerült. A Radioton felvette ugyan az anyagot, de aztán azt mondták, hogy mégsem kell nekik. Majd azt üzenték, megvehetem a szalagot tőlük, és kiadhatom magánkiadásban. Évek teltek el, míg magamhoz tértem, és szóltam régi barátomnak, Szombathelyi Imrének, a Soform stúdió vezetőjének, hogy segítsen.
1984 januárjában alakult meg a kisszövetkezet tizenöt alapító taggal, építőipari profillal - tájékoztat Szombathelyi Imre. - Tavaly filmstúdiót építettünk, és forgalmazási jogot kértünk. Ezzel együtt a hanghordozók gyártási jogát is megszereztük. Illés Lajos albumát százezer példányban rendeltük meg, de egyelőre csak harmincezret gyártattunk le. Tizenkétezer korong már elfogyott! Nem csak Illés Lajost menedzseljük. Most vettük fel a kapcsolatot a volt Z’Zi Labor-tagokból verbuválódott 7. Kontinens nevű zenekarral. Komolyzenével is szeretnénk foglalkozni, de első számú tevékenységi körünk továbbra is az építéstervezés és szabadalmazás lesz.
- Szóval ő meghallgatta a kazettát - folytatja Illés Lajos -. és igent mondott. Elég hamar sikerült megegyeznünk.
- Kicsit keserű - ez a lemez címe és a hangvétele is. Mostanában szinte mindenkinek valamiért pesszimista a hangulata. Neked miért?
- Amiért a másik tízmilliónak.
- Vagyis?
- ... Sok emberrel beszéltem mostanában, és mindenkiben keserűség van. Ez a lemez
csupán ezt tükrözi. És ez így is van rendjén, mert szerintem a zenének vissza kell adni a kor hangulatát. Ha nem adja vissza, nem is lehet igazán jó.
- Igazán illusztris szereplőgárdát sikerült összeválogatnod...
- Bontovics Kati, Zalatnay Cini, Demjén Ferenc és Somló Tamás nem átfutó üstökösök, nem olyan sztárocskák, akikről egyik évben áradozunk, a következő esztendőben meg eltűnnek a szemünk elől. Hálás vagyok nekik és a kísérőzenészeknek a közreműködésért.
- Mit vársz ettől a lemeztől?
- Én úgy veszem észre, hogy bizonyos korosztályoknak nem szól semmilyen zene. Tizennyolc éven felülieknek, gondolkodni vágyó fiataloknak szánom a munkámat. Zelki János igazán pompás szövegeket írt a muzsikához. Élő produkciót azonban nem tervezek, már csak Bencsik Sándor halála miatt sem. Ő gitározott a felvételeken. Videoklip azért készül, ennyiben a lemezek szokásos sorsát éli majd az album.
- Jókor jöttél te most ezzel az anyaggal?
- ... Igen, azt hiszem, bár sokan csodálkoztak azon, hogy újra megjelentem a színen. Van is ebben valami igazuk, mert rám mindig jellemző volt, hogy valamilyen ösztönnek engedve a tömeggel, a széllel, de nevezhetjük akárhogyan, lényeg az, hogy az elfogadottal szemben indultam el. Remélem, hogy most nem fogtam mellé. Egyelőre boldognak érzem magam, jutalomjátékként értékelem ezt a korongot.
- Nem groteszk az, hogy csaknem tíz év hallgatás után, amikor már a hallgatás is méltatlannak tűnik, Illés Lajos jutalomjátéknak fog fel egy lemezt? Nem érzed azt, hogy nem igazán futottad be azt a pályát, amire a tehetséged feljogosított volna?
- Nézd, szerintem az előbb említett szembefordulásom az egyik oka ennek a hiányos pályafutásnak. A másik az, hogy nem szálltam be a kommersz-áradatba, sőt szidtam ennek az irányzatnak a képviselőit. Ma már másképp látom ezt a kérdést. Kell az a zene is, mert sokan szeretik, de az még mindig nagy baj, hogy más zene lassan nem is lesz, pedig lenne rá igény. Az én nézetem szerint ezt a műfajt csak felelősséggel, teljes odaadással lehet csinálni. Mindig úgy éreztem, hogy sokat veszíthetek azzal, ha egy gyengébb produkcióval állok elő. Ez is motiválta az én hiátusokkal tűzdelt pályafutásomat. Ezzel a lemezzel is én veszíthetem a legtöbbet, és itt nem csupán anyagiakról van szó. Nem a jövőről, hanem a hitelemről, az emberi tartásomról van szó. A lemezt is éppen a jövőmért, a hitelemért és az emberi tartásomért írtam.
- Szóval ő meghallgatta a kazettát - folytatja Illés Lajos -. és igent mondott. Elég hamar sikerült megegyeznünk.
- Kicsit keserű - ez a lemez címe és a hangvétele is. Mostanában szinte mindenkinek valamiért pesszimista a hangulata. Neked miért?
- Amiért a másik tízmilliónak.
- Vagyis?
- ... Sok emberrel beszéltem mostanában, és mindenkiben keserűség van. Ez a lemez
csupán ezt tükrözi. És ez így is van rendjén, mert szerintem a zenének vissza kell adni a kor hangulatát. Ha nem adja vissza, nem is lehet igazán jó.
- Igazán illusztris szereplőgárdát sikerült összeválogatnod...
- Bontovics Kati, Zalatnay Cini, Demjén Ferenc és Somló Tamás nem átfutó üstökösök, nem olyan sztárocskák, akikről egyik évben áradozunk, a következő esztendőben meg eltűnnek a szemünk elől. Hálás vagyok nekik és a kísérőzenészeknek a közreműködésért.
- Mit vársz ettől a lemeztől?
- Én úgy veszem észre, hogy bizonyos korosztályoknak nem szól semmilyen zene. Tizennyolc éven felülieknek, gondolkodni vágyó fiataloknak szánom a munkámat. Zelki János igazán pompás szövegeket írt a muzsikához. Élő produkciót azonban nem tervezek, már csak Bencsik Sándor halála miatt sem. Ő gitározott a felvételeken. Videoklip azért készül, ennyiben a lemezek szokásos sorsát éli majd az album.
- Jókor jöttél te most ezzel az anyaggal?
- ... Igen, azt hiszem, bár sokan csodálkoztak azon, hogy újra megjelentem a színen. Van is ebben valami igazuk, mert rám mindig jellemző volt, hogy valamilyen ösztönnek engedve a tömeggel, a széllel, de nevezhetjük akárhogyan, lényeg az, hogy az elfogadottal szemben indultam el. Remélem, hogy most nem fogtam mellé. Egyelőre boldognak érzem magam, jutalomjátékként értékelem ezt a korongot.
- Nem groteszk az, hogy csaknem tíz év hallgatás után, amikor már a hallgatás is méltatlannak tűnik, Illés Lajos jutalomjátéknak fog fel egy lemezt? Nem érzed azt, hogy nem igazán futottad be azt a pályát, amire a tehetséged feljogosított volna?
- Nézd, szerintem az előbb említett szembefordulásom az egyik oka ennek a hiányos pályafutásnak. A másik az, hogy nem szálltam be a kommersz-áradatba, sőt szidtam ennek az irányzatnak a képviselőit. Ma már másképp látom ezt a kérdést. Kell az a zene is, mert sokan szeretik, de az még mindig nagy baj, hogy más zene lassan nem is lesz, pedig lenne rá igény. Az én nézetem szerint ezt a műfajt csak felelősséggel, teljes odaadással lehet csinálni. Mindig úgy éreztem, hogy sokat veszíthetek azzal, ha egy gyengébb produkcióval állok elő. Ez is motiválta az én hiátusokkal tűzdelt pályafutásomat. Ezzel a lemezzel is én veszíthetem a legtöbbet, és itt nem csupán anyagiakról van szó. Nem a jövőről, hanem a hitelemről, az emberi tartásomról van szó. A lemezt is éppen a jövőmért, a hitelemért és az emberi tartásomért írtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése