ILLÉS LAJOS:
BETLEHEM CSILLAGA
Rockopera két felvonásban
Mária: Szvorák Kati (Liszt-díjas)
József: Varga Miklós
Heródes: Nagy Feró
Öreg: Dörner György
Gábriel: Nagy Sándor
Ráchel: Bartus Patrícia
Bölcsek: Balogh Márton, Makrai Pál, Pásztor Sándor
Pásztorok: Bartos Gábor, Molnár Zoltán, Schmidt Ferenc
Besúgó: Csobolya József
Császári követ, római katona: Tóbisz Titusz
Fő pap: Varga József
I.Hang: Tunyogi Péter
II.Hang: Babári József
További szereplők:
Illyés Gyula Nemzeti Színház szólistái és kara, Krónikásének Zeneiskola növendékei,
Vujisics Tihamér Zeneiskola népdaltagozatának növendékei
Közreműködők:
Gombai Tamás, Csillag Endre, Hersch Alex
Karnagy: Faragó Izabella
Hangmérnök: Kiss Laca
Hangszerelte: Illés Lajos
Digitális munkák: Stúdió Őrbottyán
Szövegét írta: Utassy József, József Attila-díjas
Dramaturg: Kocsis L. Mihály
Szereplők:
Mária I.Hang
József II.Hang
Heródes III.Hang
Öreg IV.Hang
Gábriel angyal V.Hang
Ráchel I.Római katona
Besúgó II.Római katona
I.Bölcs III.Római katona
II.Bölcs Főpap
III.Bölcs Császári követ
I.Pásztor Angyalok
II.Pásztor Szolgálólányok
III.Pásztor Szolgák
IV.Pásztor Asszonyok
V.Pásztor Férfiak
VI.Pásztor Gyermekek
ELSŐ FELVONÁS
Első jelenet
A színpad egy Názárethez hasonló keleti városka terét mutatja, amelyre emberek jönnek be lassan, egyenként, csoportokban, mintha beszélgetnének. A színpadot félelem, titok, kilátástalanság érzése üli meg. A kezdetben elindult zene is ezt sugallja.
Öreg:
Miért hagytál el, Istenünk
Miért hagytál ilyen árván?!
Hiába kutatunk, keresünk.
Fekete félelem száll ránk:
miért hagytál el Istenünk,
miért hagytál ily árván?!
Ráchel:
Avagy mi dobtunk téged el?
Megfutamodtunk gyáván?!
Színed előtt ki térdepel,
ha már mi sem?! A Sátán?!
Miért hagytál el Istenünk?
Remegünk érted árván.
Öreg:
Bőg az Aranyborjú, hallod?
Néped imádja báván.
Ha bűneinket sokallod:
szólj ránk, Urunk, kiálts ránk!
Bőg az Aranyborjú, hallod,
imádja néped báván!
Öreg, Ráchel:
Miért hagytál el, Istenünk,
miért hagytál ilyen árván?
Hiába kutatunk, keresünk.
félelmek félelme száll ránk:
Miért hagytál el Istenünk,
miért hagytál ily árván?!
Római katona:
Ki szidalmazta itt a császárt?!
Álljon elő hamar, ha mer!
A légió erre a földre
az örök békét hozta el,
ti meg lázongtok, lázadoztok,
Izrael népe! Izrael!
I. Hang:
Mit keres itt a Légió,
császárotok hada?!
Róma földjére lépni jó:
mért nem mentek haza?
Római katona:
Átmeneti időket élünk.
Mi csak ideiglenesen
tapossuk palesztina földjét,
távozunk gyorsan, sebesen.
II. Hang:
Háromszor halok én addig,
Háromszor a fiam is!
Maradtok, mint Egyiptomban
a „hűséges” piramis!
Római katona:
Pofa be! Tirhuljatok innen!
Adok én nektek piramist!
Te, akkorát kapsz a fejedre,
Hogy megsajnállak magam is!
A csoportok egyesülnek, fenyegetően közelednek a rómaiakhoz, akik kihátrálnak. Lázadás?
I. Hang:
Ki küldte nyakunkra ezt a latrot?
(Talán besúgó volna köztünk?)
Fizetjük nekik a hadisarcot, és
Arra várnak, hogy köszönjük is meg!
II. Hang:
Még hogy imádjunk ezeregy istent!
I. Hang:
Te csak hallgass, Urunkat sem imádod.
Megszentségteleníted szombatunkat!
Mondják: ágyasod nagyobbik lányod.
Templomba nem jársz, Isten szava untat.
II. Hang:
Vádolsz. De én nem ontok vért, miként te!
Nem sokasítok özvegyet meg árvát.
I. Hang:
Csak bőg rád az aranyborjú, idétlen!
Uzsorás vagy! És bálványt imádsz, bálványt!
Dulakodás támad a helyszínen, Mária kezd énekelni, de a veszekedők nem hallják.
Mária:
Istenem, mért nem adsz békességet?
Istenem, mért nem adsz reménységet,
Hitet, szeretetet, békességet.
(Öreg a veszekedőkhöz fordul)
Öreg:
Hagyjátok abba már!Elég volt!
Feljött a délutáni félhold.
Mire lassan bealkonyul,
A Légió is kivonul, ellenünk!
Ki-ki menjen szépen haza,
Hadd lelje Heródes hada
Hűlt helyünk!
Az emberek lassan szétszélednek, ott marad Mária és József.
József:
Íme, Máriám, így fest Izrael.
Ideje jött a marakodásnak.
Ideje jött a marakodásnak,
Veszekedésnek, civakodásnak,
Ideje jött el a széthúzásnak.
Szeretet nélkül csak szenved a nép,
Hitét veszti, ha iga alatt él!
Megront mindent az embertelenség,
Megront mindent az embertelenség.
Mária:
Istenem, miért nem adsz népünknek
Hitet,szeretetet, békességet?!
Istenem,miért nem adsz népünknek
Hitet,szeretetet,reménységet?
Megölelik egymást, elbúcsúznak,József el.
Második jelenet
Mária magára marad, jön Gábriel.
Gábriel:
Üdvözlégy Mária!Ne félj,
Isten követe vagyok,
Nézd a szárnyam havát,
Tekintsd a szememet,
Hogy ragyog!
Légy üdvöz, Mária ne félj:
Az Úr követe vagyok!
Veled van Isten, Mária, veled,
Méhedben fogansz fiúgyermeket,
Nevezd Jézusnak, Jézusnak nevezd:
Dávid trónjának örököse lesz.
Csillaga nagy fényességben jön föl,
Uralkodni fog égen és földön:
Királyok királya lesz örökkön!
Mária:
De hát én hogy szüljek kisdedet,
Hiszen férfit én nem ismerek?!
Gábriel:
Rád a Szentlélek száll szelíden,
S az Úrnak ereje borít el.
Születendő magzatod szent lesz,
Akit fiaként küld el Isten.
Mária:
Az úr szolgálóleánya vagyok:
Történjék velem szavaid szerint.
Gábriel:
Szárnyam havát küszöbödről
A szél elhordja reggelig.
Mária:
Magasztalja lelkem az Urat,
És az én lelkem ujjong az Isten,
Az én Megtartóm előtt,
Mert rátekintett szolgálóleánya alázatos voltára:
És íme mostantól fogva
Boldognak mond engem minden nemzedék.
Uralkodni fog égen és földön.
Királyok királya lesz örökkön.
Magasztalja lelkem az Urat,
Magasztalja lelkem.
Harmadik jelenet
Heródes:
A hódolat nekem itt kijár,
Hisz mindenki alattvalóm.
Elvégre én vagyok a király!
A fő pap is csak talpnyalóm.
Csak is a császár úr fölöttem,
Csak is a császár! És ez jó.
Igaz, most dúl-fúl dühében,
Mert vért ontott a Légió.
Pedig néha kell a kiontott
Vér, hogy becsüljék a békét.
Hát én megtáncoltattam –úgymond!-
Isten kiválasztott népét.
A császárt majd ezer arannyal
Kibékítem (vagy kettővel!)
Lám, még nekem is törődnöm kell,
Törődnöm kell a jövőmmel.
Most udvarolni járnak hozzám
A papok és a főpapok,
De még a fő-fő csillagász is
Az ajtómon kopogtatott.
Szólék: sokalljatok az adót?
A béke drága, ára van!
Majd eljő az adók adója,
Majd eljövend, mert hátra van.
A Légiónak enni kell ám,
A Légiónak inni kell.
A katona falánk egy állat:
Zabál, vedel, ürül, vizel!
Mennyi, de mennyi is a gondom!
Csoda, hogy élek, s van erőm!
Ma rólad álmodom,ó, császár,
Bocsáss meg nékem, jótevőm.
Szolgák és szolgálóleányok jönnek be, étkeket hoznak, lányok táncolnak, énekelnek, táncolnal Heródes lakmározik.
Szolgák:
Nagy jó urunknak, Heródesünknek
Minden parancsa számunkra ünnep!
Őrizzük ébren, óvjuk az álmát,
Legyezgetjük őt,
Délszaki pálmák,
Amit kigondol, valóra váltjuk:
Ő a királyunk áldjuk és aldjuk!
Övé a hatalom, a dicsőség,
Benne leli meg gyermekünk hősét,
Ellene csak az alja nép ágáll,
Ám roppant hadserege vigyáz ránk.
Besúgó:
Nagy jó uram, e balga nép,
Ez az útszéli söpredék,
Oly eltompult, reménytelen,
Már nem hisznek Istenben sem.
Prófétákkal feleselnek,
Acsarkodnak, veszekednek,
Én amondó vagyok:
Megtört a gerince Izraelnek!
Heródes:
Óriási! Ez nagyszerű!
Zacskó arany lesz jutalmad!
A választott nép
Itt hever a lábam előtt,
S liheg, hallgat.
Remélem, ezért a császár
Engemet is megjutalmaz.
Római követ jön
Követ:
A császár parancsa ím, tudtul adatik:
Izraelnek népe összeírattatik,
Mert számon tartatik és megfigyeltetik,
És adófizetésre mind köteleztetik.
Aki ellenszegül: az felkoncoltatik.
Heródes:
Nagyszerű!Pompás! A büszkeségüknek vége!
Oda maradék dacuk is! Elvesztél, Izrael népe!
Negyedik jelenet
József egyedül van és egy gerendán dolgozik. Mária jön.
József:
Mária, drágám, kedvesem,
Én eljövendő hitvesem:
Ki szeret engem, ha te sem.
Mária:
Dávid fia, egyetlenem,
Miért mondod most ezt nekem?!
Csönd van szívemben, félelem:
Miattad félek, édesem.
József:
Miattam vagy ilyen komor?
Hiszen tiéd hódolatom,
Te vagy minden gondolatom.
Mária:
Ó, todom én, hogy te szeretsz,
Arcod örül, szemed nevet,
Ám szeress, akkor is szeress,
Ha megnyitnak ránk az egek.
Mária elmegy. Jön a Besúgó
Besúgó:
Jó napot, jó munkát József,
Nekem derék ácsmesterem!
Látom, nagy fába vágtad a szekercédet,
Én Józsefem!
József:
Hát ami igaz, az igaz!
Reggeltől birkózom vele.
De te mi járatban jársz-kelsz,
Mi szél hozott errefele?
Besúgó:
Beugrottam kicsit hozzád, hogy lássalak,
S első legyek, én legyek a legelső,
Én, aki megszorítja kezed!
Júdeából jövök, József,
Ahol az a nagy hír járja:
Áldott állapotban van jegyesed,
A szép Mária!
No, de akkor megyek is már!
Búcsúzóul annyit mondok:
Apa leszel József, apa!
Boldog lehetsz, nagyon boldog!
Besúgó el.
József:
Most mit tegyek, mit tegyek?
Én, kit cserben hagyott párja.
Hiszen érintetlen tőlem jegyesem,
Életem társa.
Törvény kezére adjam-e:
Hisz otromba kő van elég!
Vajh, ki küldené halálba bűnbe esett szerelmesét!
Ó, Máriám, Máriám,
Miért tetted ezt szegényke?
Ó, Máriám, jaj Máriám, mit tettek veled szegényke!
Törvény kezére nem adlak,
Mert otromba kő van elég!
Szép csendesen elbocsátlak,
S ha akar, megbocsát az ég.
József leborul ágyára és fáradtan álomba merül. Jön Gábriel.
Gábriel:
Dávid fia, József,
Halld az Úr szavát!
Ne neheztelj Máriára:
Ne illesse vád!
Ő a Szentlélektől
Fogant gyermeket,
Ne késlekedj, házasodj meg,
Isten várja ezt.
Fiút fog majd szülni,
Jézusnak nevezd,
Bűneitől ő menti meg
Ádáz népedet.
József felébred. Öreg lassan közelít felé.
József:
Öreg nem láttad-é
Gábriel arkangyalt?
Kicsit elszenderedtem és
Megszólított a hang.
Fölismertem rögtön:
Ő volt az arkangyal.
Öreg:
Gábrielt nem láttam,
Ám szél kerekedett
Házad előtt, boszorkány szél,
S vitte a szemetet,
Megsürgette, táncoltatta
A port s a levelet!
Akkor ő volt, biztosan ő,
Más nem lehetett!
Bizony mondom, József,
Sok a csoda erre,
Gondolj csak a júdeabeli
Öreg Erzsébetre:
Isten megáldotta
Méhét, fiút fogant,
Zakariást megnémítá,
A Hang, az égi Hang.
De látom, közelít, közeleg kedvesed
Isten megáldjon Józsefem!
Békesség veletek!
Öreg el, Mária jön
Mária:
Nehéz a szó, József:
szívem alatt remény,
mintha tenger partján
örülnék sírva én.
fiat szülök, József,
Megváltó kisdedet!
fiat szülök József,
Megváltó kisdedet!
József:
Már tudom, már tudom,
hírelte Gábriel:
egymástól mi dehogy
fogunk már válni el!
ehogy adlak téged
a megkövezőknek:
csak Isten választhat
engemet el tőled
engemet csak Isten
választhat el tőled.
Mária:
Istenem, Teremtőm
a lelkem magasztal
előtted szolgálód
letérdel, fejet hajt.
Istenem,Teremtőm,
lelkem magasztal
előtted szolgálód
letérdel, fejet hajt.
Remegem az órát,
sürgetem a percet,
jöjjön a pillanat,
a piros pillanat,
miért szívem reszket:
Uram, én szeretlek.
Bennem lészen háza
a csöpp Megváltónak,
ringatom, rengetem,
mint halászt a csónak.
bennem lészen háza
a csöpp Megváltónak.
nekem jutott, íme,
az égi szerelem:
tied vagyok Uram,
rendelkezz hát velem.
tiéd vagyok Uram,
szerelmes Istenem.
Ötödik jelenet
Pünkösd ünnepén vagyunk. Vidám, éneklő táncoló tömeg kavargása látszik a színpadon. Gyermekek kezdik az éneket és a táncot.
Gyermekek:
Pünkösd van, pünkösd van,
Kikeleti ünnep,
Ilyenkor látogat
Meg Isten bennünket!
Ilyenkor látogat
Meg Isten bennünket!
Ifjak,legények:
Pünkösd van, gyönyörű
Piros pünkösd napja:
Hombárban szikkad a
Termés learatva.
Leányok:
Dal száll, fényes szél fúj,
Nyílik tenger virág,
Még a nap is táncol:
Vigalom a világ!
Férfiak:
Pünkösd van,
Ilyenkor látogat meg
Isten bennünket.
Mindenki:
Dal száll, fényes szél fúj,
Nyílik tenger virág,
Még a nap is táncol:
Vigalom a világ!
Kis csoportokra oszolnak az emberek, az egyikben Öreg,Ráchel,I.Pásztor,Mária,József.
Öreg:
De rég, de rég nem láttalak
Kedves Ráchelem!
Hogy van a kis vasgyúró,mondd?
Ráchel:
Nagyon eleven,
Nő, mint erdőben a gomba,
Nem sírós gyerek,
Apja szakállát húzkodja,
Nevet és nevet!
Öreg:
Hát csak vigyázz reá nagyon!
Neveld juhásznak
Legyen derék, mint az apja!
Juhásznak neveld!
I. Pásztor:
Szerencséd van Öreg,de nagy,
Hogy így szólottál,
Mert ki a pásztort csepüli, azt besózom ám!
Hát nagy szerencséd van öreg,
Hogy így szólottál!
Öreg:
Ni csak, hogy köhög a bolha,
Ni csak, hogy köhög!
Még a gomolyát majszoltad,
Siheder-kölyök
Voltál, mikor én apáddal
A hegyek között
Akkora nyájat tereltem,
Hogy az út nyögött.
I. Pásztor:
Bocsáss meg nekem, bocsáss meg!
Csak tréfáltam én!
Ki ne tudná, te voltál az a
Pásztorlegény,
Aki három csikaszt öltél
Meg egy nap alatt.
Nagyon becsüllek én, Öreg!
Csak tréfáltam, csak.
Öreg:
Jól van, de hagyjuk a múltat!
Odafordul Józsefhez és Máriához.
Mi hír Józsefem?
Jegyesek vagytok, azt látom.
És a szerelem?
József:
A szerelem a kenyerünk,
Italunk a remény.
Isten áldását várjuk
Mária meg én.
Öreg:
A remény, az nagyon fontos,
Az örök remény!
Az élteti a népet is,
Bármilyen szegény!
Heródest nem érdekli más:
Adó meg adó!
Ám, telhet-e attól több:
Ki istentagadó?
Mária:
Nagyon szépen beszélsz Öreg!
De hallottad-e,
Hogy közeleg a Messiás
Eljövetele?
Öreg:
Hallottam hát! Azt beszélik
Úton-útfélen: eljő a Messiás hozzánk,
Eljő, eljövend.
Lányai Palesztinának
Már versengenek,
Hogy a várva várt kisdedet
Vajh, ki szülje meg!
Pásztorok jönnek, énekelnek, táncolnak.
Pásztorok:
Hegyek völgyek, puszták
Fiai vagyunk,
Őseinknek útján
Szárnyaljon dalunk:
Hegyek, völgyek, puszták
Fiai vagyunk!
Mi vándorok vagyunk
A nagy ég alatt,
Szél süvít, eső ver,
Vagy tombol a nap:
Vándorok vagyunk mi
Hatalmas ég alatt.
Hol a fű kövér, dús,
Arra mén a nyáj,
Patak vize mellett
Virraszt kalyibánk,
Ha üvölt az ordas
Retteg a határ.
Mária:
Te meglátogattad földünk, s megitattad,
Ezer áldásoddal le is árasztottad.
Kórus:
Istennek patakja tele van bő vízzel,
Adtál gabonából termést jó bőséggel,
A fekete földet elő készítetted:
Mária:
Szomjas barázdáit sűrűn megöntözted
Durva göröngyeit szerteporlasztottad,
Kórus:
Májusi esővel föl is lazítottad,
Sarjadó vetését meg is megáldottad
József:
Viseli jóságod koszorúját az év,
Jólét jár kocsidnak nyomában és bőség:
Kórus:
Pezsdülnek a puszták, legelői zöldek
Dombok és a hegyek vígságba öltöznek,
A réteket nyájak lepik, meddig látsz itt,
És a völgyek ölén gabona hullámzik.
Minden ujjong, dalol a Te színed előtt.
Minden ujjong, dalol a Te színed előtt.
Megérkeznek Heródes katonái és közlik a császár parancsát
Heródes:
Izrael népe, emberek!
Ím, a császári rendelet.
Alattvalóim! Ezentúl
Megszámláltatik szegény, úr,
Gyerekhad, ifjú, lánysereg,
Megszámláltatik a hadsereg,
Mert mától fogva, ezentúl:
A császárnak adót fizet
Mindenki, aki él s liheg.
S jaj annak, aki nem fizet!
Az ünneplő tömeg az ujjongás után megdöbbenve áll és hallgatja a katonákat. Az ünnepi örömzene átvált Heródes zenéjébe.
Mindenki:
Miért hagytál el Istenünk?
Miért hagytál ilyen árván?
Hiába kutatunk, keresünk:
Félelmek félelme száll ránk.
Miért hagytál el Istenünk?
Miért hagytál ily árván?
Vége az első felvonásnak
MÁSODIK FELVONÁS
Első jelenet
Színhely: Betlehem. Mária és József megérkeznek. Angyalok várják őket, akik csak a nézők számára láthatóak Józsefnek és Máriának nem.
József:
Máriám, íme, Betlehem!
Megérkeztünk, én kedvesem.
De, ni csak, drágaságom, nézd:
Forrást ragyogtat föl a rét!
Mária:
Fogom a tömlőt, édesem,
Ha másunk nincs: vizünk legyen!
Mária vízért megy a forráshoz.
József:
Istenem, én jó Istenem
Meggyönyöríted életem,
Köszönöm, köszönöm Neked,
Hogy rám bíztad a gyermeked:
Szakasztott föld, szakasztott ég,
Ahogy mozdul, ahogy üzen:
Úr lészen ő tüzön, vízen.
Uram, hatalmazz föl engem,
Hogy fiadat felneveljem,
Adj szép hitet hozzá, s erőt,
Hatalmasat, egetverőt.
Mária:
Sietnünk kell Józsefem,
Császár parancsa sürget:
Várnak ránk az összeírók.
S tudod, Heródes büntet!
Szállásunk sincs Józsefem,
Hol meghúznánk magunkat.
Készülődik a gyermek is,
Megszületik maholnap.
Menjünk! Vajon ki szán meg?!
Amíg Mária és József szállást keresve elmennek a színről, az angyalok előkészítik a barlangistállót. Mária és József visszaérkezik ide és bemennek. A zenében a rossz egy utolsó támadásra indul, amíg a gyermek születik a világra, a barlang előtt angyalok harcolnak a sötét erőkkel. Amikor az angyalok visszavonulásra késztetik öket, abban a pillanatban felhangzik a szívdobogás. A csillag ragyogó fényben szökik fel az égre.
Második jelenet
Heródes udvara. Tanácsosok, papok, udvarnokok, mágusok, szolgák, szolgálók, mint az első felvonás Heródes jelenetében. Megérkeznek a napkeleti bölcsek.
Heródes:
Üdvözöllek benneteket
Napkeleti bölcsek!
Barátokként érkeztetek, illő hát, hogy egy-két órát
Veletek eltöltsek.
I. Bölcs:
Köszöntelek Heródes
Júdea királya!
Híres messze földön is
Palotád pompája:
Köszöntelek, Heródes
Júdea királya!
II. Bölcs:
Jeruzsálem nagyura,
Király, üdvözöllek!
Köszönjük, ha miattunk van
Ez a fényes ünnep:
Jeruzsálem nagyura,
Király, üdvözöllek!
III. Bölcs:
Üdv néked, üdv, Heródes!
Széltalpon jár a hír:
Napkeleten úgy tudják
Mágus vagy magad is,
Üdv, néked, üdv, Heródes!
Széltalpon jár a hír.
Heródes:
Hát ez derék! Tudnak rólam
Még napkeleten is?
Mi hírt hoztatok felőle?
Vagy elég ennyi is!
I. Bölcs:
Nagy hírt hoztunk neked, uram!
Heródes:
Nagy hírt? Nocsak. Ki vele hát!
II. Bölcs:
Megszületett a Messiás!
Heródes:
Messiás?!Hát az miféle?
III.Bölcs:
Ő a Megváltó!A kisded, egy asszony gyermeke.
Heródes:
És és nem is tudok róla!
Mért tartok én besúgókat?
Főpap, főpap, hol a főpap?!
Azonnal jelentést kérek
Erről a Messiásról!
Főpap: megszeppenve jön Heródes elé, mélyen meghajol.
Nagy jó uram!
Az ősi jövendölés szerint
Betlehemnek városában…
Heródes: közbevág
Melyik Betlehemben?!
Főpap:
Júdeánk Betlehemében
Fiú születik.
Megjósolták a próféták,
S beteljesedik.
Heródes:
Ki is hát ez a Messiás?
I. Bölcs:
A Messiás, jó Heródes,
Istennek a Fia.
Ő lesz a zsidók királya.
Ez a prófécia.
Eljön, hogy vállára vegye
A világ bűneit,
S vérével adózzon értünk,
Ha sorsa bételik.
III. Bölcs:
Ha eljő majd a Messiás,
A népnek, mely sötétben jár:
Fényesség adatik,
És a holtak országában világosság vakít.
II. Bölcs:
Öröm tölti el a népet,
Nevetés, kacagás,
Ujjonganak, lelkesednek
Miként, ha aratás
Volna egész esztendőben,
Estétől reggelig.
A vállunkra nehezedő
Rudakat eltörik,
Sanyargatóiknak botját
Mind füstté bűvölik.
I. Bölcs:
Minden harci sarut, minden
Vérben fürdő ruhát
Elégetnek majd akkoron
Ítél róluk a láng,
Mert megszületik a gyermek,
Fiú adatik nekünk,
Vállán nyugszik az uralom,
Szent vállára kerül.
II. Bölcs:
Hívják őt örök Atyának,
Béke fejedelmének,
Hatalma határtalan lesz,
S a béke sosem ér véget.
Csóvás csillagát követtük,
S idáig jutottunk.
Megkeressük, megkövetjük,
Ez királyi dolgunk.
Heródes:
Hát menjetek, csak menjetek,
Tudakozódjatok,
Az isteni gyermek felől
Nékem hírt hozzatok,
Hogy köszönthessem én is őt,
S hódolhassak legott.
Bölcsek meghajolnak és távoznak
Udvari nép kórusban:
De a zsidóknak van királya!
Heródes:
És e király, és e király én vagyok!
S amíg élek: maradok.
Harmadik jelenet
Elküldi az udvaroncokat.
Elkezdődik a gyermekgyilkosság zenéje. Heródes a kerevetre rogy és vízióban megjelenik előtte szörnyű terve: a gyermekgyilkosság. A sötét erők – mint a betlehemi jelenetben újból megjelennek és belehajtják Heródest gyilkos tettébe. A vízió, mintegy előrevetíti a valóságot.
A gyermekgyilkosságot zene, tánc, szövegnélküli kórus sejteti. Közben megjelenik Ráchel halott gyermekével a karjaiban.
Ráchel:
Jaj, legyilkolt kicsi fiam,
Én félévesem, te!
Úgy ringatlak, mintha élnél,
Tente baba, tente:
Ó, én édes halott fiam,
én egyetlenem, te!
Nyomorítson meg az Isten,
Császárt is, királyt is
Nyíljon meg a föld
S nyeljen el
Minden katonát itt:
Nyomorítson meg az Isten,
Császárt is, királyt is!
Gyilkos vagy, Heródes, gyilkos!
Az Úr szeme látott.
Váljék mosóvized vérré,
Tógád vessen lángot!
Heródes!Gyilkos vagy!Gyilkos!
Halld , zokog a város!
Tovább folytatódik a gyermekgyilkosság zenéje, táncjelenete, megérkezik az Öreg.
Öreg:
Ráchel, Ráchelem, ne zokogj,
Tudom, hogy fáj nagyon,
Nagyon fáj szíved, Ráchel,
Tudom én jól, tudom.
Látod, szomorú Isten is,
Gyászolnak az egek
Gyere, hazakísérlek én, mielőtt megered.
Szent a te fájdalmad, szent, mert
Veled az Úr, veled.
Heródes felriad víziójából, de döntése nemcsak álom, a valóságban is megfellebbezhetetlen. Igy legyen!
Heródes:
Hát sírjatok csak, zokogjatok csak!
Ez a látomás igaz lesz holnap.
Negyedik jelenet
Betlehemi mezők, pásztorok, Gábriel, angyalok. Tűz körül ülnek a pásztorok, beszélgetnek, vállán nagy tarisznyával közelít feléjük egy társuk.
I. Pásztor:
Jó estét pásztorok!
Mind:
Jó estét neked is!
II. Pásztor:
Ülj le közénk, hallgasd
Hogy muzsikál a tűz!
Kis szünet
I. Pásztor: felnéz az égre
Nagy hold van, hatalmas, s új csillag, gyönyörű!
Kis szünet
Éjjel a hegyekből
Leűzött az éhség
Nyájamhoz egy farkast.
Kutyáimmal menten
Nyomába eredtem.
Ám a gaz toportyán
Elinalt ez egyszer.
Lent a hegy lábánál
Megleltem a bárányt
Csoda történt, csoda.
Megmenekült, lám,lám!
Csoda történt, csoda!
Gábriel: hirtelen megjelenik közöttük
Ne féljetek, jó pásztorok
Meg ne ijedjetek!
Én az Úr követe vagyok
Szólnom kell veletek.
Nagy hírt hoztam, nagy örömhírt,
Harsognak az egek:
Megszületett a Messiás,
Gyertek örvendjetek!
I. Pásztor:
Mennénk mi Uram, de hová?
Azt se tudjuk, merre!
Gábriel:
Amerre a csóvás csillag halad,
Amerre a csóvás csillag halad.
II. Pásztor:
És miről ismerjük meg őt,
Akit Isten pártol?
Gábriel:
Anyja pólyába takarta,
Ágya meleg jászol.
Menjetek a csillag után
Menjetek a csillag után
Elvezet Betlehembe.
Megszületett a Messsiás,
Megszületett a Messiás,
Gyertek örvendjetek,
Gyertek örvendjetek
Megszületett a Messiás.
Hirtelen nagy mennyei sereg veszi körül Gábrielt, dicséretet énekelnek Istennek.
Kórus:
Dicsőség, dicsőség
A mennyben Istennek
Békesség, békesség
Földön az embernek.
Az angyalok kétszer-háromszor megismétlik a dicsőítést, aztán Gábriellel együtt eltűnnek.
III. Pásztor:
Én amondó vagyok, ennek
Nem igaz fele se.
IV. Pásztor:
Miért hazudna Gábriel
Az Isten követe?!
II. Pásztor:
Rajtam nem múlik, nézzük meg,
Való-e, igaz-e?
V. Pásztor:
Vigyünk a kisdednek sajtot
Legyen mit ennie!
VI. Pásztor:
Én báránykát viszek neki
Fűtse lehelete!
I. Pásztor:
Én a gödölyémet adom, hadd játszódjék vele!
Együtt énekelve az angyalok dicső énekét, nekivágnak az útnak csillagiránt.
Pásztorok:
Dicsőség, dicsőség
A mennyben Istennek
Békesség, békesség
Földön az embernek.
Ötödik jelenet
Mária a gyermekkel a jászol mellett, esetleg közben többen bejönnek
Mária:
Én Istenem, Uram,
Ajkam imát rebeg,
Imát rebeg hozzád,
Hű hálaéneket!
Kiszemeltél engem
Csillaggal kiszemelt
Anya lettem! Ímhol
Szent Fiad: gyermekem.
Ha ölemben tartom,
Ha rengetem lassan:
Kék öröm jár át, mint
Madárt a magasban.
Boldog vagyok, boldog,
Nincs nálam boldogabb:
Az egész világon
Áldjátok az Urat.
Pásztorok érkeznek. I. Pásztor belép az ajtón.
I. Pásztor:
Itt lakik-e a csöpp Jézus,
Akit maga Isten pártol?
Mária:
Itt lakik, itt, kerülj beljebb,
Foglalj helyet kedves pásztor!
I. Pásztor:
Hatan volnánk: kiszemeltek.
Mária:
Gyertek, kerüljetek beljebb!
Pásztorok sorra lerakják ajándékaikat, majd körbe állnak énekelnek, táncba fognak
Pásztorok:
Énekelje száz torok, száz torok
Boldogok a pásztorok.
Halleluja, halleluja!
Édes Jézus, drága testvér,
Hallottuk, hogy megszülettél.
Hoztunk neked sajtot, sárgát
Gödölyét meg pici bárányt
Játszadozzál, játsz vele
Isten egyszem gyermeke.
Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek
Békesség, békesség földön az embernek.
I. Bölcs:
Istennek szent Fia
Betlehem csillaga
Napkeletről jöttünk hozzád
Nappal és éjszaka
Istennek gyermeke
Betlehem csillaga!
Mikor a sápadt nap
Az égről leájult
Imádkoztunk hozzád, Jézus
Te légy a királyunk!
Hatalmasabb vagy te,
Mint a nagy Ararát
Fogadd el imádott népem
Ajándék aranyát.
Átadja Máriának az aranyat
Mindenki:
Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek
II. Bölcs:
Üdvözlégy,üdvözlégy
Te Messiás gyermek!
Nagy öröme vagyon
Benned az Istennek
Üdvözlégy,üdvözlégy,
Te Messiás gyermek.
Népem küldött, de én
Jöttem volna önként
Csakhogy lássalak,
A átadjam e tömjént.
Vártuk már jöttödet,
Várva vártunk téged!
Hirdesd a szegények
Igazát, és hirdesd
Vártuk már jöttödet
Várva vártunk téged!
Édes kicsi Jézus!
Mindenki:
Dicsőség, dicsőség…
III. Bölcs:
Köszöntelek Jézus
Üdv néked szent gyermek!
Úgy szikrázik szemed,
Mint nyáron a kék ég,
Hozd el, Jézus, hozzánk
Isten békességét
Úgy tündököl szemed,
Mint a nyári kék ég.
Fogadd ezt a mirhát,
Istennek gyermeke!
Zokogó, illatos,
Fáknak könny-remeke:
Fogadd azt a mirhát
Istennek gyermeke!
Mindenki:
Dicsőség, dicsőség..
Öreg,Ráchel:
Mégse hagytál el Istenünk!
Nem hagytál minket árván.
Fiadat küldted el most nekünk
Örömök öröme száll ránk
Mégsem hagytál el Istenünk,
Nem hagytál minket árván.
Mindenki:
Irgalmas Isten, köszönjük neked:
Elküldted Fiaddal szereteted
Köszönjük Neked, köszönjük Neked.
Nagy fényben jött el, csóvás csillaggal,
Kísérete útján seregnyi angyal.
Köszönjük Neked, köszönjük Neked.
Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!
József:
Ő a Messiás, ő az üdvözítőnk
Ő a Megváltó, ő a mennybevivőnk.
Kórus:
Ő veszi el a világ bűneit,
Ő az igazság, az út, az élet,
Hozsánna Isten, hozsánna néked.
Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése