Betlehem Csillaga (2000)

Betlehem Csillaga című operájával Illés Lajos Utassy József (József Attila-díjas) verses szövegével a millenniumi évben Jézus Krisztus születéstörténetével ünnepelte a kerek évfordulót. Bemutatásra került 2000-ben millenniumi programként a Thália Színház-ban, Erkel Színházban. 2003-2004-ben a Kolozsvári Magyar Opera tűzte műsorára.

A zene és szöveg együttesen az autentikus bibliai világtörténelmi eseményt alapul véve, harmonikus egységben adja át a művészet erejével a Kárpát-medencében küzdelmes, de életreményeit soha fel nem adó magyarságunk és kereszténységünk évezredes lelkiségének kisugárzását, a történelmi hányattatások közötti útkereséseiben korszakonként újjáéledő alkotó értékeit.

A zeneszerző a szövegíró költőben az evangélium eleven tolmácsolására méltó alkotótársat találva, személyes életélményein átszűrve nyújtja át a zeneművet a köszönet jelenként annak, Akiről szól, és bizonyságtételként azoknak, akiknek szól.

Az opera először a 2000 évvel ezelőtti világba visz minket, ahol a gonoszág büntetlenül pusztíthat, egymás elleni háborúságba, a bűn szolgaságába és reménytelenségbe taszít. Látleletként szólal meg Heródes udvaronca: „Nagy jó uram, ez az útszéli söpredék oly eltompult, reménytelen, már nem hisznek Istenben sem.” De a kilátástalanság sötétségében élők felett felragyog Isten szeretete és jósága, hogy az angyal üzenetében hírt hozzon a születő gyermekről, aki a mi pusztulás felé rohanó világunk Megváltója. A Biblia hiteles története és a muzsika drámai hangjai sodornak ma is az eseményekbe minket Máriával és Józseffel együtt. Velük együtt ébredünk rá, hogy az emberileg lehetetlen és megoldhatatlan helyzetek Isten tervében, neki engedelmeskedve, boldogító jövőt tartogathatnak számunkra. Pedig mennyi akadály, kísértés, kicsinyes emberi önzés, árulás és csalás, gyűlölet, hatalomféltés sötétíti el a jövőt! De a magasságból érkező fény, a csillag lépésről-lépésre mutatja az utat. Mert nem a pusztító erőké a győzelem, hiszen körülöttük, körülöttünk a hit által megelevenedő, személyiségükben és szívükben, hitben átformálódó emberek élnek, akik tudják és vallják, hogy szenvedéseik, életük, emberségük, mindennapjaik, Isten irgalmas szeretetének testet öltésében, a Megváltóban kapnak értelmet és örökkévaló jövőt. A horizonton feltűnő betlehemi csillag ragyogásában megmutatja és visszaadja Isten önmagát nekünk, mint Krisztus Jézust, és vele sok kilátástalan küzdelmünk békévé csendesedik, a szenvedés áldássá, a bűn rontása miatti félelmünk a kegyelem átkarolásában reménységgé, Istentől, egymástól és a teremtett világtól való eltávolodásunk egymásra találó mélységes szeretetté, kíméletlen, nagyravágyó tudományunk életet megújító hitté. „Ha eljő a Messiás, a népnek, mely sötétben jár, fényesség adatik… Eljön, hogy vállára vegye a világ bűneit s vérével adózzon értünk, ha sorsa bételik…”

A főszerepeket Szvorák Kati-Mária, Varga Miklós-József, Nagy Feró-Heródes, Dörner György-Öreg játszotta, Bartus Patrícia, Nagy Sándor Ráchel és Gábriel arkangyal, Balogh Márton, Makrai Pál, Pásztor Sándor a napkeleti bölcsek, Bartos Gábor, Molnár Zoltán, Schmidt Ferenc, a pásztorok, Csobolya József az udvaronc szerepét játszotta. A további szerepekben, kórusban és tánckarban az Illyés Gyula Nemzeti Színház szólistái és kara, valamint a Lajtha László néptánc együttes, és a Krónikásének Zeneiskola növendékei léptek színpadra. Az opera díszleteit Velekei József Lajos, koreográfiáját Énekes István, jelmezeit Balla Ildikó tervezte. Rendezte: Vidnyánszky Attila.

Forrás: www.illeslajos.hu

Első felvonás, első, második és harmadik jelenet